nitrogén-oxidok emissziójának hatásterülete
A 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet és 4/2011. (I. 14.) VM rendelet szabályai alapján akár jelentős mértékben is változhat meglévő tüzelési technológiát is üzemeltető létesítmények Nitrogén-oxidok terjedése alapján meghatározható hatásterülete.
A változást főként az NOx 200 µg/m3 egészségügyi határértékének megszűnése eredményezi.
A kéményben kibocsátott Nitrogén oxidok (NOx) nagy része -monoxid (NO) formában van jelen, amelynek legnagyobb része a légkörbe kerülve gyorsan átalakul Nitrogén-dioxiddá (NO2). Az átalakulást igen sok tényező befolyásolja, amelyet a hagyományos módszerekel igen nehéz modellezni.
Az átalakulás mértékének vizsgálatával kapcsolatosan jelentős szakirodalom áll renedelkezésre. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a kéményben mért, kibocsátáskor fennálló NO2/NOx arány, vagy akár a korábbi határértékek arányából adódó 50%-os átalakulási arány figyelembe vétele a rövid idejű (60 perc) modellben sem megfelelő megközelítés.
A 4/2011. (I. 14.) VM rendelet jóval szigorúbb NO2 (100 µg/m3) egészségügyi normát (immissziós határérték) határoz meg mint az NOx esetében korábban érvényben lévő (200 µg/m3) norma érték. Figyelembe véve az átalakulás becsülhető mértékét és az oxidáció során létrejövő moláris tömegnövekedést azt is mondhatjuk, hogy a két – egymással szoros kapcsolatban lévő – anyag határértéke nem volt korábban összhangban. Ezért a már üzemelő technológiák esetén is meglelpetéseket okozhat az új előírások szerint szakmailag helyes módszerrel elvégzett modellezés eredménye.
Az IPPC engedélyezések megújítása során, vagy kapacitásbővítések tervezésekor javasolt körültekintő és megfelelő pontosságú modellezés végrehajtása.
A nitrogén oxidok kibocsátásának hatásterület meghatározásához a hagyományostól eltérő számítási modell körültekintő használata szükséges, amelyhez a Denkstatt Hungary Kft. a legjobb gyakorlatként (best practice) alkalmazható módszertanát ajánlja.
